2010. március 30., kedd

1-ső fejezet. Mi van velem?

Mikor felkeltem sütött a nap. Remek! - Gondoltam magamban miközben nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból. Odamentem a szekrényemhez és kivettem egy farmer térdnadrágot és egy kék rövid ujjas felsőt. Felöltöztem, majd bele néztem a tükörbe. Olyan furcsának láttam magam. Nem tudom, mi volt más. Nem is foglalkoztam vele sokáig. Összefogtam hosszú szőke hajam, és már készen is voltam az indulásra. Pont ekkor volt kész a szobatársam Amanda is.

- Mehetünk Lionel? Szólt hozzám szépen csengő hangján, ám én észre sem vettem.

- Hahó! Itt vagy? Kérdezte újra, s egy kicsit meglökte a vállam.

- Igen mehetünk. Bocsánat csak egy kicsit elbambultam. Igazából magam sem tudtam miért nem válaszoltam először.

Elindultunk. A kollégium nem volt messze az iskolánktól. Út közben az elmúlt hétvégéről beszélgettünk. Megérkeztünk az iskolába. Körbe néztem nem-e látok ismerős arcokat, de sehol senki. Mintha minden haverom eltűnt volna, Amanda is egy pillanat alatt elillant mellőlem. Megint azt a furcsa érzést éreztem, mint amikor reggel tükörbe néztem, de nem volt időm foglalkozni ezzel az érzéssel. Hirtelen mindenki eltűnt.

- Jézusom! Hol vagyok? Eszméltem fel hirtelen az egészségügyi szobában.

- Hogy kerültem ide? Dadogtam az ijedtségtől.

- Nem emlékszel semmire? Kérdezte a testnevelés tanárnőm.

- Nem semmire sem emlékszem. Az utolsó, amire emlékszem, hogy beérkeztem az iskolába.

- De hát a testnevelés a 4. órád. Semmire sem emlékszel?

- Mondtam már, hogy nem emlékszem. De elmondaná végre valaki, hogy mi a franc történt velem? Szóltam kissé idegesen.

- Nem érkeztél meg tesi órára, és Samantha elment, hogy előkerít. Ő talált rád a férfimosdó előtt ájultan.

- Értem. De most már jól vagyok. Hazamehetek? Kérdeztem kissé idegesen.

- Ragaszkodom hozzá, hogy valaki haza kísérjen.

- Nekem még tánc szakköröm lesz. Szólt Amanda.

Ekkor hírtelen ott termett az ajtóban Chad.

- Majd én haza kísérem. Mondta mosolyogva.

- Köszönöm Chad. És örülnék, ha ott tudnál maradni vele, amíg Amanda haza nem ér.

- Persze ez természetes. Gyere Lionel összeszedtem már a dolgaidat, szóval indulhatunk is…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése