Bocsi...

Mostanság hanyagolom az írást, talán lehet, hogy azért, mert mindig fel vok pörögve, és nincs rá időm, se energiám.. Az is lehet, hogy törlöm majd kiderül.
Szal addig is bocsi.

5. fejezet. Most mindenre fény derül.

5. fejezet. Most mindenre fény derül

Miközben nyílt az ajtó mintha megállt volna az idő. Elgondolkodtam. Mi van akkor, ha most innen kilép egy őrült pszichopata? Mi van, ha ez az egész egy vicc és majd egy jót röhögnek rajtam, hogy ilyen naiv vagyok? De akkor mire véljem azokat a furcsa dolgokat, hogy elájultam az iskolában, hogy nem emlékszem a hétvégémre, a furcsa álmok, és a zuhanyzós eset? Féltem. Hirtelen nyikorgással kinyílt az ajtó. Egy nő állt ott. Ledöbbentem. Hirtelen újabb képek ugrottak be. Mintha ismerném őt már régóta.

- Szia! Fáradjatok beljebb. Szólt kedvesen a nő.

Egy szót sem bírtam ki préselni magamból.

- Helló. Alicia ő itt Lionel. Lionel ő itt Alicia.

Chad mosolygott most is, mint mindig. Furcsa érzés fogott el. Hirtelen nagyon vidám lettem.

- Szia Alicia. Mondtam vigyorogva.

Beléptünk egy szobába, ahol leültünk egy asztalhoz..

- Na mi a szitu velem kapcsolatban? Talán elmebeteg vagyok? Viccelődtem, s magam is meg ijedtem, hogy milyen vidám vagyok.

- Hát azért ennél komolyabb. Mondta komor hangon Alicia.

Hirtelen nagyon megijedtem, az ütő is megállt bennem. Féltem. Féltem attól, hogy mi történt velem. Mi lehet ennyire komoly? Kérdeztem magamban.

- Mondjátok már mi van velem. Tört belőlem ki a szó hisztérikus módon.

- Jól van, ne félj, nem vagy halálos beteg. Mondta Chad miközben átkarolt.

Ám ez most egy cseppet sem nyugtatott meg.

- Mondjátok már el. Szóltam most már kicsit idegesebben.

- Figyelj az a helyzet, hogy mi tudjuk mi történt veled azon a hét végén, amire te nem emlékszel.

Szólni akartam, de Alice folytatta tovább.

- Nem kell meg ijedni. Tényleg nem vagy halálos beteg, sőt… Alice abbahagyta és Chadre nézett.

Már nem Alice hanem Chad beszélt tovább. És én nagy odafigyeléssel próbáltam megérteni mindent.

- Ugye nem ré töltötted be a tizenhatodik születésnapodat.? Mondta Chad olyan kérdő hangon.

Válaszolnom sem kellett, hiszen csak rápillantottam a csuklómon lévő ezüst karkötőre és elmosolyodtam. Chad tovább folytatta.

- Figyelj kérlek ne legyél mérges rám, azért mert ezt még csak most mondom el. Rendben? Kérdezte Chad

- Rendben. Válaszoltam és megfogtam a kezét.

- Azon a hétvégén, te itt voltál. Méghozzá velünk… Minden a koroddal van összefüggésben. Igazából ennek a beszélgetésnek, nem velünk kéne történnie, hanem a szüleiddel, csak ők megkértek minket, hisz mi jobban ismerünk, mint ők. Mondta Chad komolyan.

Mi van itt? Ők most felvilágosítást akarnak nekem tartani? Gondoltam magamban, és elmosolyodtam, de ők ezt nem vették észre hisz mind ez Chad beszéde közben történt.

- Ugyan ez a szüleiddel is megtörtént. Ez egy folyamat, ami majd a te gyerekeiddel is meg fog történni. Szóval, hogy is mondjam te vámpír vagy.

Jézusom. Ez valóban olyan jó mint ahogy elképzeltem? Igazából mindig is arra vágytam, hogy vámpír legyek, de hogy most megtörtént kicsit más, mint amire számítottam.

- Na jól vagy? Kérdezte Chad.

- Persze. De ez valóban, olyan jó mint a hogy elképzeltem? Kérdeztem ujjongva.

Chad és Alice meghökkentek, de én csak folytattam tovább.

- És ti is vámpírok vagytok? Vannak szuper képességeitek? Tudjátok, mint a filmekben.. Folytattam.

- Látom nem igazán fogtad fel. De gyere, most indulnunk kell haza.. Mondta Chad miközben megfogta a kezem.

Bocsi :S

Sziasztok.

Na szóval tudom, hogy rég volt friss, és nem tudom mikor fogom majd frissíteni. Tudni illik, nincs ihletem az íráshoz. :S Nem tudom mi van velem. :S A lényeg, hogy megígérem, hogy frissítek majd amint írtam.Az is lehet, hogy még ma lesz friss. :D
Megértéseteket köszönöm. (:

Sziasztok.

4. fejezet Na talán most......

Vasárnap visszamentem a kollégiumba. Este elmentünk Chaddel sétálni. Megint bevillantak képek. Chad észrevette, hogy valami nincs rendben.

- Hé Li jól vagy?

- Igen minden rendben van csak megint azok a furcsa emlékek....

- Igen elhiszem, hogy nagyon rossz most neked, de hidd el, ha itt lesz, az ideje mindent megtudsz.

- De mikor lesz itt az ideje? Kérdeztem vissza elég mérgesen.

- Nemsokára, majd nemsokára.

- Rendben. Szóltam sértődötten.

Haza kísért majd pedig megbeszéltük, hogy holnap reggel együtt megyünk az iskolába. Én kilencedikes voltam ő pedig tizenegyedikes. Este beszélgettem Amandával. Mindenről kifaggatott, többek közt arról is, hogy hogyan is jöttem össze Chadel, és elmondta, hogy neki nagyon tetszik, Chris ám ő észre sem veszi. Adtam neki pár tanácsot, hogy hogyan hívja fel magára a figyelmet. Ezek után elmentem zuhanyozni. Furcsa dolog történt. Egyszer csak mintha valahol egészen máshol lettem volna. Egy erdőben ez volt az az, hej, amikről már korábban képek is ugrottak be. Messziről halvány fényt láttam. Elindultam abba az irányba. Mentem pár métert előre majd hirtelen úgy éreztem valaki követ, vagy inkább valami? Hátra néztem, de csak egy árnyat láttam el suhanni. Lépkedtem tovább. A lábam alatt fadarabok tördeltek. Megint hátra néztem, de ismét csak egy árnyat láttam el suhanni. Eszembe jutott, hogy biztosan nem akar bántani, hisz akkor már rég megtehette volna, mert sokkal gyorsabb, mint én. Mikor ezt végig gondoltam, valami azt súgta rohanj. Elkezdtem rohanni, hihetetlen, hogy milyen gyorsan szaladok, még magam sem hiszem el. Azt hittem, hogy csak álmodom. Elértem a fényt. Egy kis ház volt. Valaki épp az ajtón lépett ki. Én egy fa mögül figyeltem, pontosan ugyan úgy nézett ki, mint Chad. Majd hirtelen egy másik hangra lettem figyelmes. Egy női hang volt.

- Figyelj egy kicsit. Lionelnek mikor fogod elmondani, hogy mi a helyzet? Szólt a női hang.

Micsoda? Hogy ők tudnak a furcsa dolgaimról? Gondoltam magamban majd tovább figyeltem a beszélgetésre.

- Majd ha itt lesz az ideje. Mondta a férfi s a hangja is Chadére hasonlított.

Hirtelen valami kopogásra lettem figyelmes. De ez Amanda volt, és a fürdőszoba ajtón kopogtatott.

- Li mikor jössz már végre ki? Több mint egy órája bent vagy már.

- Megyek már. Pár perc.

Kimentem és elkezdtem gondolkozni az előbb látottakon. Nem is az volt a furcsa, hogy tudnak rólam, hanem az, hogy ki volt a nő, és mik ők? Az már bizonyos hogy a férfi Chad volt. Ja és a legeslegfurcsább az, hogy hogyan is kerültem én oda ilyen hirtelen? Vagy ez csak egy emlék volt, amit átéltem? Nem az lehetetlen biztos, hogy ez most történt. Mégsem bírtam felfogni a helyzetet. Ettem majd lefeküdtem aludni. Reggel nagyon frusztrált voltam. Valami történni fog ma. Megérkezett Chad és együtt indultunk el az iskolába. Chad hirtelen megszólalt.

- Lionel, ha nincs, ellenedre szeretnék mutatni neked valamit.

- Rendben iskola után jó lesz?

- Nem ezt most kell. Mondta sietősen.

Soha nem lógtam még. De hát ennek is eljön egyszer az ideje.

- Akkor indulhatunk. Mondtam vigyorogva.

Megfogta a kezem, s elkezdett rohanni.

- Na, gyere Li, szedd a lábad.

Én is el kezdtem futni. Érdekes volt. Olyan gyorsan futottam, mint tegnap este mikor az erdőben jártam. Körülbelül öt percen keresztül rohantunk. Egy erdőhöz érkeztünk. Vajon ez ugyan az erdő? Meg álltunk.

- Most mindenre fény derül, de csak ha te is szeretnéd. Mondta Chad izgatottan.

- Igen már nagyon kíváncsi vagyok. Szóltam, se egyre izgatottabb kezdtem lenni.

- Ez fontos pillanat lesz. Biztosan fel vagy készülve?

- Igen csak menjünk már.

Tovább mentünk, már csak sétáltunk. Most már emlékszem. Tegnap ugyan itt jártam. Eszembe jutott a kis házikó. Vajon most oda megyünk? Mintha Chad belátott volna a fejembe.

- Igen most a kis házhoz megyünk. Szólt.

Én kérdőn néztem rá.

- Te meg honnan tudtad, hogy mi jár a fejemben? Vontam rögtön kérdőre.

- Csak tudom. Ezt is meg fogod tudni nemsokára.

Elérkeztünk a házhoz. Valaki belülről kinyitotta az ajtót.

3. fejezet. Végre 16

Elindultunk az iskolába. Mikor megérkeztünk páran furcsán néztek rám. Nem értettem mi a bajuk velem. Chad egész nap mellettem volt. Ebédnél különös dolog történt. Mindig farkas éhes szoktam lenni, most pedig rá sem bírok nézni az ételre.

– Te nem eszel? Kérdezte érdeklődve Edem.

- Nem. Nem vagyok éhes.

- Micsoda? Hogy Lionel nem éhes? Ez is a ritka pillanatok egyike. Mondta gúnyosan.

Chad ettől nagyon ideges lett, bár nem tudom miért. Edemre támadt.

- Edem hidd el, hogy senki nem kíváncsi rád. Szólt oda Chadnek flegmán.

- Te meg mit szólsz bele? Nem hozzád szóltam.

- Az én jelenlétemben senki sem gúnyolhatja Lionelt. Érted?

Ezzel el is volt intézve a dolog, mert Edem sértődötten elbattyogott az asztalunktól.

- Péntek van. Nem megyünk el valamerre? Kérdezte Samantha.

- Én benne vagyok. Harsogták egyszerre a többiek, bele értve Chadet is.

- És te Lionel? Nem jössz velünk?

- Nem nekem még elő kell készítenem a házat a holnapi születésnapi bulimra.

- Jaj, tényleg alig várom már. Mondta Christina

- Na, én megyek is. Sziasztok. Köszöntem el, s mikor Chadtől köszöntem volna megkérdezte, hogy haza-e kísérjen. És én igent mondtam.

Nem tudtam miért feleltem igennel, valami belül erre késztetett. Elindultunk hazafelé, s közben a parkban leültünk.

- Figyelj Lionel. Valamit el kell mondanom. Mondta kissé dadogva.

Most vére megtudom mi történt velem az elmúlt napokban. Vagyis azt hittem, hogy megtudom.

- Igen figyelek. Mondjad.

Nem szólt semmit. Erőt gyűjtött magában, majd hirtelen oda fordult és el se tudom hinni megcsókolt. Isteni érzés volt.

- Bocsánat, csak egyszerűen már nem bírtam tovább.

- Ne kérj bocsánatot. Semmi gond nem történt

Egymás szemébe néztünk, majd elcsattant a következő csók. Felálltunk ő megfogta a kezem, s így indultunk tovább hazafelé.

Elérkeztünk a házunkhoz. Hiszen hétvégére mindig haza megyek. Bár nem tudom minek, hisz a szüleim sosincsenek otthon, sem pedig a testvérem. Behívtam Chadet de nem jött be. S egy újabb csókkal elbúcsúztunk egymástól. Elmentem bevásárolni holnapra, rendet raktam. Mire mindennel végeztem este volt. Elmentem zuhanyozni, majd bekapcsoltam a tv-t és lefeküdtem aludni. Leg Bellül azt reméltem, hogy újabb rémálmok fognak gyötörni. De nem. Semmi ilyen nem történt. Reggel mikor felébredtem tizenegy óra volt. Jézusom mindjárt jön pár haverom segíteni az előkés ületekben. Gyorsan felöltöztem. Ettem pár falatot, megetettem a kutyámat, s már szólt is a csengő. Oda rohantam megnézni ki az. Chris, Amanda, Clark, Norina, Dale álltak az ajtóban.

- Sziasztok, gyertek be. Invitáltam be őket széles mosollyal az arcomon.

- Szia, boldog szülinapot. Tessék itt az ajándékod. Mondtak szinte majdnem egyszerre.

- Tegyétek csak le a kis asztalra. S mutattam egy asztalkára.

- És miben lehetünk a segítségedre? Kérdezte Dale.

- Hát fel kéne díszíteni az emeletet és elő kéne készíteni a rágcsát meg az innivalókat.

- Rendben. Szóltak ismét egyszerre.

Elgondolkoztam. Vajon azért tűnik minden olyan furcsának, mert ma van a szülinapom, vagy valami más oka is van? Kapcsoltam jó hangos zenét. Jó gyorsan elkészültünk az emelet díszítésével, lent pedig nem kellett hisz úgyis fent fogunk tartózkodni az emeleten. Elkezdtünk mesélni egymásnak. Mikor legközelebb az órára néztem már háromnegyed hét volt. Hirtelen megszólalt a csengő.

- Kezdődik a buli! Elkiáltottam magam majd pedig leszaladtam a lépcsőn.

Kinyitottam az ajtót.

- Sziasztok! Végre ide értetek.

- Igen meg érkeztünk. Boldog születésnapot.

- Gyertek fel.

S már rohantam is fel a lépcsőn. Ám hirtelen eszembe jutott valami. Hol van Chad? Furcsa érzés fogott el már megint. Felhívtam telefonon. Azt mondta nincs, semmi baja már úton van. Nem hiszek neki. Érzem, hogy történt vele valami rossz. Beszélgettünk zenét hallgattunk ettünk ittunk. Szólt a csengő. Nagyon meg örültem, hiszen már csak Chad hiányzott. Lerohantam a lépcsőn, bele néztem a tükörbe megigazítottam a hajamat, majd ajtót nyitottam.

- Szia Li. Mondta Chad és adott egy puszit.

Csak egy puszi? Gondoltam magamban.

- Szia Chad. Hogy vagy? Láttam, hogy valami nincs rendben.

- Köszi, jól. Tessék itt az ajándékod.

- Oké majd a többivel együtt kinyitom.

- Nem! Szeretném, ha ezt most nyitnád ki.

- Rendben. Mondtam, de eközben már a kanapén ültünk.

Kicsomagoltam, egy doboz volt, egy gyönyörű vörös doboz. Kinyitottam, s egy ezüst karkötő volt benne.

- Jézusom! Ezt nem fogadhatom el. Miközben mondtam nyújtottam vissza a dobozt.

- De igen elfogadhatod. Neked vettem. Szólt Chad mosolyogva.

- Hát akkor nagyon szépen köszönöm. Mondtam majd pedig megöleltem Chadet.

S végre megcsókolt. Erre vártam már az óta mióta megérkezett. Felmentünk az emeletre. Chad köszönt mindenkinek, majd kitaláltuk, hogy megnézünk egy filmet. A filmet Chad hozta. Eszembe jutott, hogy ki kéne bontani az ajándékaimat. Chris segített felhozni őket. Elkezdtem ki csomagolni. Kaptam macikat, ékszereket, sőt még múltkor említettem, hogy elromlott a hajvasalóm, és Norinától kaptam egy újat.

- Rendeljünk pizzát? Kérdeztem és már mentem is a telefonhoz.

Megrendeltem a pizzákat. Azt mondták fél órán Bellül szállítják addig nem is álltunk neki filmet nézni. Meg jött a pizza. Elindítottuk a filmet. Ez természetes egy horror film volt. A címe pedig Vámpír tanya. Megnéztük a filmet. Meg kell, hogy mondjam kicsit beijesztett. De örültem, mert legalább nem egyedül kell majd lefeküdnöm, hisz a többiek is itt lesznek. A film végén elmentünk lezuhanyozni. Gyorsan ment, mert három fürdőszobánk is van. Csináltam meleg szendvicseket vacsira. Természetese fürcsi után pizsamába öltöztünk. Felmentünk, de nem feküdtünk le aludni. Rémtörténeteket meséltünk. Chad kitűnően tudott mesélni. Az egyik történet alatt jó párszor kirázott a hideg. Olyan éjjel háromig lehettünk fent, majd elaludtunk. Reggel felkeltünk ettünk, segítettek összepakolni, s mentek is haza.

2. fejezet. Mit tudhat Ő?

Mikor haza értünk Chad arcán sejtelmes mosoly jelent meg… Nem értettem miért mosolyog… Nem tudtam, hogy mi történt ma velem első 3-om órában, és ő meg itt mutogatja nekem a bájos mosolyát. Nem bírtam tovább szótlanul.

- Te meg minek örülsz? Mondtam sértődötten.

- Csak annak, hogy végre tudunk beszélgetni. Monda Chad, és meg kell, hogy mondjam meglepődtem ezen.

- Micsoda? Hogy tudunk beszélgetni? Talán te tudod mi történt velem? Kérdeztem izgatottan.

- Igen pontosan tudom. De most pihenned kell. Majd ha itt lesz, az ideje mindent elmondok neked szóról szóra. Rendben?

- Nem nincs rendben. Most akarom tudni, hogy mi is történik velem! Te tudod azt is, hogy miért nem emlékszem a hétvégémre?

- Persze, hogy tudom. És te is tudni fogod, ha itt lesz az ideje. Monda elégedett vigyorral az arcán.

Elaludtam. Arra ébredtem, hogy Amanda kiabál:

- Meg jöttem! Merre vagy?

- Itt vagyok a szobámban. Kiáltottam vissza. Közben megláttam, hogy Chad még mindig mellettem ül.

Chad hirtelen felállt.

- Lionel most mennem kell. Majd mindent meg tudsz, ha itt lesz az ideje.

- Mikor találkozunk legközelebb? Kérdeztem sietősen.

- Nem tudom. Válaszolt Chad és egy puszit adott az arcomra majd hirtelen elviharzott, még Amandától sem köszönt el.

Rá néztem az órára 4 óra volt. Majd hirtelen eszembe jutottak a kiesett hétvégéről képek. A képeken én voltam amint egy elhagyott erdőben sétálok éjszaka, majd hirtelen hangokat hallok. Valami rám támadt. És vége semmi más nem jutott eszembe. Nagyon ki vert a víz. Pár haverommal elmentünk enni egy pizzériába. Este 8 körül értünk haza. Elmentem zuhanyozni. Csak folyattam magamra a vizet, és közben a mai napon gondolkodtam. Semmi sem jutott az eszembe. Megtörölköztem megszárítottam a hajam. Bele bújtam a pizsimbe, és lefeküdtem aludni. Nagyon ki voltam merülve. Álmomban hihetetlen rémálmok gyötörtek. Ugyan azok a képek villantak be, mint pár órával ezelőtt. Valaki kerget. Vagy inkább valami? Sötét volt hátra nézni túlságosan is féltem. Teljesen kivert a víz. Hirtelen felébredtem… Teljesen kivert a víz. Kimentem inni. Az ablakban egy furcsa árnyat láttam elsuhanni. Nem foglalkoztam vele. Nem féltem. Nem voltam az a lány, aki minden kis apróságon megijed. Bekapcsoltam a laptopom, és zenét kezdtem hallgatni, fülhallgatón keresztül. Az álom pedig ismét elnyomott. Reggel a szobatársam Amanda keltett.

- Hé, Lionel ideje felkelned. Mondta kedvesen.

- Rendben máris kelek. Feleltem álmosan.

Furcsa késztetést éreztem arra, hogy fekete ruhát vegyek fel. Fekete csőszáru farmert, és fekete hosszú ujjas pólót vettem fel. Hajamat kiengedve hagytam. Amanda előbb elindult, mint én. Mikor kiléptem az ajtón Chad fogadott ugyan azzal a széles mosollyal, mint amivel tegnap elbúcsúzott.

- Szia Chad. Köszöntem neki és egy puszit nyomtam az arcára. Jézusom. Ezt én csináltam volna?

Bár ahogy észrevettem tetszett neki a dolog.

- Szia Li. Köszönt vissza s ő is egy puszit nyomott az arcomra.

Be kell, hogy valljam nekem is tetszett a dolog. Már régóta vonz Chad személyisége, és hát, hogy is mondjam a kinézete sem volt rossz.

- Indulhatunk? Kérdezte vidáman.

- Persze. Mondtam óriási vigyorral az arcomon.