Vasárnap visszamentem a kollégiumba. Este elmentünk Chaddel sétálni. Megint bevillantak képek. Chad észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Hé Li jól vagy?
- Igen minden rendben van csak megint azok a furcsa emlékek....
- Igen elhiszem, hogy nagyon rossz most neked, de hidd el, ha itt lesz, az ideje mindent megtudsz.
- De mikor lesz itt az ideje? Kérdeztem vissza elég mérgesen.
- Nemsokára, majd nemsokára.
- Rendben. Szóltam sértődötten.
Haza kísért majd pedig megbeszéltük, hogy holnap reggel együtt megyünk az iskolába. Én kilencedikes voltam ő pedig tizenegyedikes. Este beszélgettem Amandával. Mindenről kifaggatott, többek közt arról is, hogy hogyan is jöttem össze Chadel, és elmondta, hogy neki nagyon tetszik, Chris ám ő észre sem veszi. Adtam neki pár tanácsot, hogy hogyan hívja fel magára a figyelmet. Ezek után elmentem zuhanyozni. Furcsa dolog történt. Egyszer csak mintha valahol egészen máshol lettem volna. Egy erdőben ez volt az az, hej, amikről már korábban képek is ugrottak be. Messziről halvány fényt láttam. Elindultam abba az irányba. Mentem pár métert előre majd hirtelen úgy éreztem valaki követ, vagy inkább valami? Hátra néztem, de csak egy árnyat láttam el suhanni. Lépkedtem tovább. A lábam alatt fadarabok tördeltek. Megint hátra néztem, de ismét csak egy árnyat láttam el suhanni. Eszembe jutott, hogy biztosan nem akar bántani, hisz akkor már rég megtehette volna, mert sokkal gyorsabb, mint én. Mikor ezt végig gondoltam, valami azt súgta rohanj. Elkezdtem rohanni, hihetetlen, hogy milyen gyorsan szaladok, még magam sem hiszem el. Azt hittem, hogy csak álmodom. Elértem a fényt. Egy kis ház volt. Valaki épp az ajtón lépett ki. Én egy fa mögül figyeltem, pontosan ugyan úgy nézett ki, mint Chad. Majd hirtelen egy másik hangra lettem figyelmes. Egy női hang volt.
- Figyelj egy kicsit. Lionelnek mikor fogod elmondani, hogy mi a helyzet? Szólt a női hang.
Micsoda? Hogy ők tudnak a furcsa dolgaimról? Gondoltam magamban majd tovább figyeltem a beszélgetésre.
- Majd ha itt lesz az ideje. Mondta a férfi s a hangja is Chadére hasonlított.
Hirtelen valami kopogásra lettem figyelmes. De ez Amanda volt, és a fürdőszoba ajtón kopogtatott.
- Li mikor jössz már végre ki? Több mint egy órája bent vagy már.
- Megyek már. Pár perc.
Kimentem és elkezdtem gondolkozni az előbb látottakon. Nem is az volt a furcsa, hogy tudnak rólam, hanem az, hogy ki volt a nő, és mik ők? Az már bizonyos hogy a férfi Chad volt. Ja és a legeslegfurcsább az, hogy hogyan is kerültem én oda ilyen hirtelen? Vagy ez csak egy emlék volt, amit átéltem? Nem az lehetetlen biztos, hogy ez most történt. Mégsem bírtam felfogni a helyzetet. Ettem majd lefeküdtem aludni. Reggel nagyon frusztrált voltam. Valami történni fog ma. Megérkezett Chad és együtt indultunk el az iskolába. Chad hirtelen megszólalt.
- Lionel, ha nincs, ellenedre szeretnék mutatni neked valamit.
- Rendben iskola után jó lesz?
- Nem ezt most kell. Mondta sietősen.
Soha nem lógtam még. De hát ennek is eljön egyszer az ideje.
- Akkor indulhatunk. Mondtam vigyorogva.
Megfogta a kezem, s elkezdett rohanni.
- Na, gyere Li, szedd a lábad.
Én is el kezdtem futni. Érdekes volt. Olyan gyorsan futottam, mint tegnap este mikor az erdőben jártam. Körülbelül öt percen keresztül rohantunk. Egy erdőhöz érkeztünk. Vajon ez ugyan az erdő? Meg álltunk.
- Most mindenre fény derül, de csak ha te is szeretnéd. Mondta Chad izgatottan.
- Igen már nagyon kíváncsi vagyok. Szóltam, se egyre izgatottabb kezdtem lenni.
- Ez fontos pillanat lesz. Biztosan fel vagy készülve?
- Igen csak menjünk már.
Tovább mentünk, már csak sétáltunk. Most már emlékszem. Tegnap ugyan itt jártam. Eszembe jutott a kis házikó. Vajon most oda megyünk? Mintha Chad belátott volna a fejembe.
- Igen most a kis házhoz megyünk. Szólt.
Én kérdőn néztem rá.
- Te meg honnan tudtad, hogy mi jár a fejemben? Vontam rögtön kérdőre.
- Csak tudom. Ezt is meg fogod tudni nemsokára.
Elérkeztünk a házhoz. Valaki belülről kinyitotta az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése