Elindultunk az iskolába. Mikor megérkeztünk páran furcsán néztek rám. Nem értettem mi a bajuk velem. Chad egész nap mellettem volt. Ebédnél különös dolog történt. Mindig farkas éhes szoktam lenni, most pedig rá sem bírok nézni az ételre.
– Te nem eszel? Kérdezte érdeklődve Edem.
- Nem. Nem vagyok éhes.
- Micsoda? Hogy Lionel nem éhes? Ez is a ritka pillanatok egyike. Mondta gúnyosan.
Chad ettől nagyon ideges lett, bár nem tudom miért. Edemre támadt.
- Edem hidd el, hogy senki nem kíváncsi rád. Szólt oda Chadnek flegmán.
- Te meg mit szólsz bele? Nem hozzád szóltam.
- Az én jelenlétemben senki sem gúnyolhatja Lionelt. Érted?
Ezzel el is volt intézve a dolog, mert Edem sértődötten elbattyogott az asztalunktól.
- Péntek van. Nem megyünk el valamerre? Kérdezte Samantha.
- Én benne vagyok. Harsogták egyszerre a többiek, bele értve Chadet is.
- És te Lionel? Nem jössz velünk?
- Nem nekem még elő kell készítenem a házat a holnapi születésnapi bulimra.
- Jaj, tényleg alig várom már. Mondta Christina
- Na, én megyek is. Sziasztok. Köszöntem el, s mikor Chadtől köszöntem volna megkérdezte, hogy haza-e kísérjen. És én igent mondtam.
Nem tudtam miért feleltem igennel, valami belül erre késztetett. Elindultunk hazafelé, s közben a parkban leültünk.
- Figyelj Lionel. Valamit el kell mondanom. Mondta kissé dadogva.
Most vére megtudom mi történt velem az elmúlt napokban. Vagyis azt hittem, hogy megtudom.
- Igen figyelek. Mondjad.
Nem szólt semmit. Erőt gyűjtött magában, majd hirtelen oda fordult és el se tudom hinni megcsókolt. Isteni érzés volt.
- Bocsánat, csak egyszerűen már nem bírtam tovább.
- Ne kérj bocsánatot. Semmi gond nem történt
Egymás szemébe néztünk, majd elcsattant a következő csók. Felálltunk ő megfogta a kezem, s így indultunk tovább hazafelé.
Elérkeztünk a házunkhoz. Hiszen hétvégére mindig haza megyek. Bár nem tudom minek, hisz a szüleim sosincsenek otthon, sem pedig a testvérem. Behívtam Chadet de nem jött be. S egy újabb csókkal elbúcsúztunk egymástól. Elmentem bevásárolni holnapra, rendet raktam. Mire mindennel végeztem este volt. Elmentem zuhanyozni, majd bekapcsoltam a tv-t és lefeküdtem aludni. Leg Bellül azt reméltem, hogy újabb rémálmok fognak gyötörni. De nem. Semmi ilyen nem történt. Reggel mikor felébredtem tizenegy óra volt. Jézusom mindjárt jön pár haverom segíteni az előkés ületekben. Gyorsan felöltöztem. Ettem pár falatot, megetettem a kutyámat, s már szólt is a csengő. Oda rohantam megnézni ki az. Chris, Amanda, Clark, Norina, Dale álltak az ajtóban.
- Sziasztok, gyertek be. Invitáltam be őket széles mosollyal az arcomon.
- Szia, boldog szülinapot. Tessék itt az ajándékod. Mondtak szinte majdnem egyszerre.
- Tegyétek csak le a kis asztalra. S mutattam egy asztalkára.
- És miben lehetünk a segítségedre? Kérdezte Dale.
- Hát fel kéne díszíteni az emeletet és elő kéne készíteni a rágcsát meg az innivalókat.
- Rendben. Szóltak ismét egyszerre.
Elgondolkoztam. Vajon azért tűnik minden olyan furcsának, mert ma van a szülinapom, vagy valami más oka is van? Kapcsoltam jó hangos zenét. Jó gyorsan elkészültünk az emelet díszítésével, lent pedig nem kellett hisz úgyis fent fogunk tartózkodni az emeleten. Elkezdtünk mesélni egymásnak. Mikor legközelebb az órára néztem már háromnegyed hét volt. Hirtelen megszólalt a csengő.
- Kezdődik a buli! Elkiáltottam magam majd pedig leszaladtam a lépcsőn.
Kinyitottam az ajtót.
- Sziasztok! Végre ide értetek.
- Igen meg érkeztünk. Boldog születésnapot.
- Gyertek fel.
S már rohantam is fel a lépcsőn. Ám hirtelen eszembe jutott valami. Hol van Chad? Furcsa érzés fogott el már megint. Felhívtam telefonon. Azt mondta nincs, semmi baja már úton van. Nem hiszek neki. Érzem, hogy történt vele valami rossz. Beszélgettünk zenét hallgattunk ettünk ittunk. Szólt a csengő. Nagyon meg örültem, hiszen már csak Chad hiányzott. Lerohantam a lépcsőn, bele néztem a tükörbe megigazítottam a hajamat, majd ajtót nyitottam.
- Szia Li. Mondta Chad és adott egy puszit.
Csak egy puszi? Gondoltam magamban.
- Szia Chad. Hogy vagy? Láttam, hogy valami nincs rendben.
- Köszi, jól. Tessék itt az ajándékod.
- Oké majd a többivel együtt kinyitom.
- Nem! Szeretném, ha ezt most nyitnád ki.
- Rendben. Mondtam, de eközben már a kanapén ültünk.
Kicsomagoltam, egy doboz volt, egy gyönyörű vörös doboz. Kinyitottam, s egy ezüst karkötő volt benne.
- Jézusom! Ezt nem fogadhatom el. Miközben mondtam nyújtottam vissza a dobozt.
- De igen elfogadhatod. Neked vettem. Szólt Chad mosolyogva.
- Hát akkor nagyon szépen köszönöm. Mondtam majd pedig megöleltem Chadet.
S végre megcsókolt. Erre vártam már az óta mióta megérkezett. Felmentünk az emeletre. Chad köszönt mindenkinek, majd kitaláltuk, hogy megnézünk egy filmet. A filmet Chad hozta. Eszembe jutott, hogy ki kéne bontani az ajándékaimat. Chris segített felhozni őket. Elkezdtem ki csomagolni. Kaptam macikat, ékszereket, sőt még múltkor említettem, hogy elromlott a hajvasalóm, és Norinától kaptam egy újat.
- Rendeljünk pizzát? Kérdeztem és már mentem is a telefonhoz.
Megrendeltem a pizzákat. Azt mondták fél órán Bellül szállítják addig nem is álltunk neki filmet nézni. Meg jött a pizza. Elindítottuk a filmet. Ez természetes egy horror film volt. A címe pedig Vámpír tanya. Megnéztük a filmet. Meg kell, hogy mondjam kicsit beijesztett. De örültem, mert legalább nem egyedül kell majd lefeküdnöm, hisz a többiek is itt lesznek. A film végén elmentünk lezuhanyozni. Gyorsan ment, mert három fürdőszobánk is van. Csináltam meleg szendvicseket vacsira. Természetese fürcsi után pizsamába öltöztünk. Felmentünk, de nem feküdtünk le aludni. Rémtörténeteket meséltünk. Chad kitűnően tudott mesélni. Az egyik történet alatt jó párszor kirázott a hideg. Olyan éjjel háromig lehettünk fent, majd elaludtunk. Reggel felkeltünk ettünk, segítettek összepakolni, s mentek is haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése