5. fejezet. Most mindenre fény derül.

5. fejezet. Most mindenre fény derül

Miközben nyílt az ajtó mintha megállt volna az idő. Elgondolkodtam. Mi van akkor, ha most innen kilép egy őrült pszichopata? Mi van, ha ez az egész egy vicc és majd egy jót röhögnek rajtam, hogy ilyen naiv vagyok? De akkor mire véljem azokat a furcsa dolgokat, hogy elájultam az iskolában, hogy nem emlékszem a hétvégémre, a furcsa álmok, és a zuhanyzós eset? Féltem. Hirtelen nyikorgással kinyílt az ajtó. Egy nő állt ott. Ledöbbentem. Hirtelen újabb képek ugrottak be. Mintha ismerném őt már régóta.

- Szia! Fáradjatok beljebb. Szólt kedvesen a nő.

Egy szót sem bírtam ki préselni magamból.

- Helló. Alicia ő itt Lionel. Lionel ő itt Alicia.

Chad mosolygott most is, mint mindig. Furcsa érzés fogott el. Hirtelen nagyon vidám lettem.

- Szia Alicia. Mondtam vigyorogva.

Beléptünk egy szobába, ahol leültünk egy asztalhoz..

- Na mi a szitu velem kapcsolatban? Talán elmebeteg vagyok? Viccelődtem, s magam is meg ijedtem, hogy milyen vidám vagyok.

- Hát azért ennél komolyabb. Mondta komor hangon Alicia.

Hirtelen nagyon megijedtem, az ütő is megállt bennem. Féltem. Féltem attól, hogy mi történt velem. Mi lehet ennyire komoly? Kérdeztem magamban.

- Mondjátok már mi van velem. Tört belőlem ki a szó hisztérikus módon.

- Jól van, ne félj, nem vagy halálos beteg. Mondta Chad miközben átkarolt.

Ám ez most egy cseppet sem nyugtatott meg.

- Mondjátok már el. Szóltam most már kicsit idegesebben.

- Figyelj az a helyzet, hogy mi tudjuk mi történt veled azon a hét végén, amire te nem emlékszel.

Szólni akartam, de Alice folytatta tovább.

- Nem kell meg ijedni. Tényleg nem vagy halálos beteg, sőt… Alice abbahagyta és Chadre nézett.

Már nem Alice hanem Chad beszélt tovább. És én nagy odafigyeléssel próbáltam megérteni mindent.

- Ugye nem ré töltötted be a tizenhatodik születésnapodat.? Mondta Chad olyan kérdő hangon.

Válaszolnom sem kellett, hiszen csak rápillantottam a csuklómon lévő ezüst karkötőre és elmosolyodtam. Chad tovább folytatta.

- Figyelj kérlek ne legyél mérges rám, azért mert ezt még csak most mondom el. Rendben? Kérdezte Chad

- Rendben. Válaszoltam és megfogtam a kezét.

- Azon a hétvégén, te itt voltál. Méghozzá velünk… Minden a koroddal van összefüggésben. Igazából ennek a beszélgetésnek, nem velünk kéne történnie, hanem a szüleiddel, csak ők megkértek minket, hisz mi jobban ismerünk, mint ők. Mondta Chad komolyan.

Mi van itt? Ők most felvilágosítást akarnak nekem tartani? Gondoltam magamban, és elmosolyodtam, de ők ezt nem vették észre hisz mind ez Chad beszéde közben történt.

- Ugyan ez a szüleiddel is megtörtént. Ez egy folyamat, ami majd a te gyerekeiddel is meg fog történni. Szóval, hogy is mondjam te vámpír vagy.

Jézusom. Ez valóban olyan jó mint ahogy elképzeltem? Igazából mindig is arra vágytam, hogy vámpír legyek, de hogy most megtörtént kicsit más, mint amire számítottam.

- Na jól vagy? Kérdezte Chad.

- Persze. De ez valóban, olyan jó mint a hogy elképzeltem? Kérdeztem ujjongva.

Chad és Alice meghökkentek, de én csak folytattam tovább.

- És ti is vámpírok vagytok? Vannak szuper képességeitek? Tudjátok, mint a filmekben.. Folytattam.

- Látom nem igazán fogtad fel. De gyere, most indulnunk kell haza.. Mondta Chad miközben megfogta a kezem.